Egy hordár története a Tátrából - Hanwag Sole People

Újdonságok

A gyaloglás az ember számára az egyik legtermészetesebb mozgás. Vannak emberek, akik számára a gyaloglás azonban sokkal több, mint puszta mozgás. Egy új kaland kezdete, a saját határaid felfedezése és legyőzése, vagy a szenvedélyeid követése. Inspirálódj, és indulj el a saját utadon.

Kiket fed tehát a Hanwag Sole People elnevezés? Ők olyan emberek - a világ minden tájáról -, akik Hanwag cipőben követik céljaikat, és az ő kalandos, akadályokat leküzdő és önmagukról szóló történeteik inspirálhatnak másokat is arra, hogy megtegyék az első lépést és elinduljanak a saját útjukon céljuk elérése felé.

A Hanwag Sole People egyik tagja a szlovák származású Štefan Bačkor. Štefan Poprádon nőtt fel, a Magas-Tátra lábánál, a lengyel határ közelében. Édesanyja hegymászó volt, és vitte őt is magával a hegyekbe. Azóta is a hegyek jelentik számára az életet.

A Magas-Tátra sziklás csúcsaira vezető út meredek. Štefan hátán egy házi készítésű fakeretet hord, rajta egy hordó sörrel, több zsák üveggel és egyéb kellékekkel. Több mint 80 kilót cipel a hátán. Mai úti célja az 1960 m magasan fekvő Zbojnická vendégház. Štefan egyike annak a több mint 60 tátrai hordárnak, akik a világ legkisebb magashegységében lévő hegyi kunyhókat látják el. És ugyanúgy csinálják, mint 200 évvel ezelőtt.

A magas-tátrai hordárok története a 19. századra nyúlik vissza, amikor a túrázás kezdett népszerűvé válni, és a Tátrában megépültek az első hegyi kunyhók. Néhány helyi lakos teljes munkaidőben hordárként dolgozott – hasonlóan a Himalájában élő serpákhoz. A tátrai hordárok a mai napig nélkülözhetetlenek a legrégebbi szlovák nemzeti park hegyi kunyhóiban. Felvonók vagy utak ide nem vezetnek.

"Fiatalon azért csináltuk, hogy kidolgozzuk az izmainkat, feszegessük a határainkat és lenyűgözzük a lányokat" - mondja Štefan csillogó szemmel. Húsz évvel később már teljesen más okok miatt végzi ezt a munkát.

"Egyszerűen fogalmazva, a hordozó munka jót tesz az elmének. Nem csak az izmokról szól. A legtöbb dolog a fejben van." Egyesek meditálnak, mások jógáznak. Štefan ellátmányt szállít a hegyekbe. Ami egyesek számára rabszolgamunkának tűnik, azt ő teljes szabadságnak éli meg és a természethez való közel kerülés egy nagyon intenzív módjának tekinti.

„Megéri a kemény munka? Biztos vagyok benne. Nincs is jobb, mint egy csésze forró tea a kezedben és egy jó társaság a kunyhóban, miután néhány órán át küzdöttél az elemekkel. Ha valaha elfelejtenéd, mi az igazán fontos az életben, itt emlékezni fogsz rá."

A Hanwag rövid dokumentumfilmje Štefan egy napját mutatja be: